Az IceCube egy hatalmas neutrínótávcső, az antarktiszi jégpáncélba másfél kilométer mélyre lefúrt detektorokkal. Az eszköz felett elhelyezkedő hatalmas jégtömeg nyomása a legapróbb légbuborékokat is száműzte a mélyen fekvő jégrétegből, így az tökéletesen átlátszó. Ez teszi lehetővé az IceCube 5160 fényérzékeny detektorának, hogy nagy távolságból is észleljék a leghalványabb fényfelvillanást is. Az IceCube által vizsgált egy köbkilométernyi jégtömegen neutrínók trilliárdjai suhannak keresztül szellemként, és időnként egy-egy ilyen részecske telibe talál egy oxigénatomot a fagyott víz egy molekulájában, egyetlen nagyon halvány, kék felvillanást generálva. A fényfelvillanás megfigyelésével a kutatók meg tudják állapítani az elfogott neutrínó mozgásirányát és energiáját.

A csillagászok feltevései szerint a nagyenergiájú neutrínók a távoli Világegyetem extrém hevességű folyamatai során keletkeznek. Az aktív galaxismagok (AGN-ek) és a gammafelvillanások (GRB-k) a legfényesebb kozmikus események, de a mai napig nem értjük igazán az ezeket létrehozó fizikai folyamatokat. A feltételezések szerint óriási fekete lyukak, és összeütköző, nagy tömegű csillagok állnak a jelenségek hátterében, de a folyamatok részletei még tisztázatlanok. Ami biztos, hogy az ilyenkor keletkező neutrínók akadálytalanul szöknek ki, és vágnak keresztül az Univerzumon, mivel alig hatnak kölcsön bármilyen anyaggal is. Ezen részecskéknek hatalmas az energiájuk, több mint ezerszer nagyobb, mint a CERN Nagy Hadronütköztetőjében felgyorsított protonokéi. Az IceCube megépítésével a csillagászok abban reménykedtek, hogy végre észlelni tudják ezeket a fürge neutrínókat, meg tudják mérni a forrásuk pozícióit, és betekintést nyerhetnek a nagyenergiájú folyamatok működésébe.