A Vénusz egyik különlegessége, egyben egyik nagy rejtélye a nagyon gyors légkörzése: az egész atmoszféra mindössze négy földi nap alatt megkerüli a bolygót, melynek tengelyforgási ideje - azaz a vénuszi nap hossza - ennek mintegy hatvanszorosa, 243 földi nap. A felszín felett körülbelül 70 kilométer magasságban található felhőréteg különböző mintázatainak 10 vénuszi (6 földi) éven keresztül végzett követése alapján mára az ezzel foglalkozó kutatóknak a globális szélsebesség hosszú távú változásait is sikerült kimutatniuk.

Amikor 2006-ban a Venus Express szonda megérkezett a bolygóhoz, a -50° és +50°-os szélességi körök között a felhőtetőben az átlagos szélsebesség a mérések alapján 300 km/h körül volt. Két kutatócsoport két külön tanulmányban most kimutatta, hogy ez a már eleve figyelemre méltóan magas érték a küldetés első hat éve alatt mintegy 100 km/h-val megnövekedett, azaz mostanra elérte a 400 km/h-t. Az egyik, orosz csoport vezetője, Igor Khatuntsev (Space Research Institute, Moscow) szerint ilyen nagy változást eddig még egyszer sem észleltek a Vénusz légkörében, az okáról pedig egyelőre még sejtésük sincs. Egy másik, japán kutatócsoport a saját, automatizált felhőkövetési eljárása alapján a szélsebességre vonatkozóan hasonló következtetésre jutott, mint az oroszok.

Az átlagos szélsebesség hosszú időskálájú változására rakódva mindkét csoport adataiban megfigyelhetők rövid periódusú ingadozások is, melyek a Nap látóhatár feletti magasságával és a Vénusz tengelyforgási periódusával állnak kapcsolatban. Az egyik reguláris oszcilláció periódusa 4,8 nap, és a kutatók azt sejtik róla, hogy kis magasságokban fellépő atmoszférikus hullámokkal kapcsolatos. Nehezen magyarázható specifikus jelenséget a japán kutatók is találtak: Toru Kouyama (Information Technology Research Institute, Ibaraki) szerint méréseik azt mutatják, hogy a déli félteke alacsony szélességein a szélsebesség 255 földi nap alatt - ami csak kicsivel hosszabb egy vénuszi napnál - nőtt mintegy 70 km/h-val.