út a végtelenbe

2025.jan.05.
Írta: M3physto komment

Védőszemüveg kell

Arról, hogy a napfogyatkozás károsíthatja a szemet, már sokat beszéltek a szakemberek, arról azonban kevésbé, mi történik, ha védőszemüveg nélkül nézünk a Napba. Most ez is kiderült.

A tudósok minden egyes napfogyatkozás alkalmával – legyen az részleges vagy teljes – elmondják, hogy a megfelelő védőszemüveg nélkül ne nézzük a jelenséget, mert annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek. Ennek ellenére sokan mégis megteszik. Az idei amerikai napfogyatkozás után például megugrottak a gyanús Google-keresések, sőt, még egy videó is készült, amin azt látni, ahogy Donald Trump is védőszemüveg nélkül néz az ég felé.

Nem vicc, hogy védőszemüveg kell: így néz ki a retinája annak a nőnek, aki belenézett a napfogyatkozásba

Hogy pontosan mi történik a szemmel ilyenkor, arról már jóval kevesebb szó esik, egy 20-as éveiben járó nőnek "köszönhetően" azonban végre erre is fény derül. Az említett nő ugyanis szintén védőszemüveg nélkül nézte a napfogyatkozást.

BGR beszámolója szerint nemrég a JAMA Ophthalmology nevű szaklapban jelent meg egy esetleírás a nőről, aki az amerikai napfogyatkozás után három nappal ment orvoshoz. A beszámoló szerint a nő többször, nagyjából 6 másodpercig figyelte az égi jelenséget védőszemüveg nélkül, majd 15-20 másodpercig egy ismeretlen gyártótól származó védőszemüvegben.

Négy órával később homályos látásra, metamorfopszia (az egyenes vonal hullámszerűnek látszik, és egyes részei eltűnnek), valamint a színlátás csökkenésére panaszkodott, ami a bal szemét sújtotta jobban. A bal oldalon ráadásul egy sötét folt is zavarta a látását.

© 

Az orvosok képalkotó diagnosztika segítségével vizsgálták meg a nőt, és azt tapasztalták, hogy a szeme épp olyan félhold alakban sérült, mint amilyen a nap alakja volt a napfogyatkozás idején.

Mint kiderült, a tünetekre egyelőre nincs gyógymód, a nő nem is nyerte vissza teljesen a látását.

2024.dec.22.
Írta: M3physto komment

Musk komolyan gondolja

A SpaceX alapítója újabb részleteket árult el az űripari magáncég távlati terveiről az ausztráliai Adelaide-ben tartott Nemzetközi Világűrkongresszuson.

Robert Zubrin, az emberes Mars-utazás alighanem legaktívabb és legmeghatározóbb kortárs támogatója azt a következtetést vonta le Elon Musk előadásából, hogy a SpaceX vezetője valóban komolyan gondolja azt, hogy a 2020-as években – nyilvánvalóan a NASA-val való szoros együttműködés keretében – embereket küld a Mars bolygó vörös felszínére. A YouTube-on élőben közvetített, közel háromnegyed órás előadásában Musk részletesen bemutatta a jelenleg BFR kódnéven futó projektet.

 Elon Musk mosolyog a kamerába, miközben az egyik válla fölött néz, fekete szmokingot és csokornyakkendőt visel fehér galléros inggel, fotó: etienne laurent afp

Elon Musk előadása a 68. Nemzetközi Világűrkongresszuson. (Forrás: SpaceX)

A BFR (Big F... Rocket, szépen fordítva Nagyon Nagy Rakéta) lényegében a korábban Falcon-XX és MCT kódnevekkel ellátott elképzelések legújabb verziója. Mindenekelőtt abban különbözik a tavalyi, mexikói Világűrkongresszuson elhangzott előadás alkalmával bemutatott MCT koncepciótól, hogy némileg szerényebb méretekkel és sokkal alaposabban kidolgozott megvalósíthatósági és felhasználhatósági koncepcióval rendelkezik.

A kétlépcsős űrhajórendszer első fokozata egy teljesen újrafelhasználható, 31 darab Raptor hajtóművel felszerelt, folyékony metán üzemanyagot és folyékony oxigén oxidálószert használó, 9 méter átmérőjű hordozórakéta. (A tavaly bemutatott MCT dizájnban még 42 darab Raptor és 10 méter átmérő szerepelt.) A második fokozat pedig tulajdonképpen egy összeépített második rakétalépcső és egy űrhajó, ami 4 darab vákuumbeli és 2 darab tengerszinti üzemelésre optimalizált metán–oxigén üzemű Raptor hajtóművel lesz ellátva, az első fokozathoz hasonlóan teljesen újrafelhasználhatóra építik meg. (Külön érdekesség, hogy a második fokozat nem csak hővédő pajzzsal, hanem egy pár deltaszárnnyal is fel lesz szerelve a légköri fékezéshez.) Az így kialakított teljesen újra felhasználható űrhajórendszer 150 tonna hasznos tömeget lesz képes az alacsony Föld körüli pályára állítani. Jelenleg egy teher- és egy személyszállításra alkalmas változatban gondolkodnak. Magabiztosságra vall, hogy a személyszállító változat nagyobb utastérrel fog rendelkezni megvalósulása esetén, mint egy Airbus A380-as, amely jelenleg a legnagyobb méretű utasszállító repülőgép az egész bolygón.

Az űrhajórendszer fejlesztése már elkezdődött. Mind a Raptor hajtómű, mind a nagyméretű folyékonyoxigén-tartály tesztelése előrehaladott állapotban van. A SpaceX-nek arra is készen van a stratégiája, hogyan legyenek képesek a nagyméretű űrhajórendszer sorozatgyártására. Első lépésben legyártanak annyi Dragon űrhajót, valamint Falcon-9 és Falcon Heavy hordozórakétát, amennyit csak tudnak, hogy legyen készleten bőven ezekből a részben újrafelhasználható űreszközökből. Második lépésben a SpaceX teljes gyártókapacitását átállítják a BFR sorozatgyártására. Harmadik lépésben pedig – szigorúan a BFR sikeres megvalósulása esetén – kivonják a forgalomból a Dragon űrhajókat, a Falcon-9 és Falcon Heavy hordozórakétákat. Egyszerűen fogalmazva a nagyméretű és teljesen újrafelhasználható űrhajózási és űrszállítmányozási rendszerrel váltják ki a kisebb méretű, és csak részben újrafelhasználható eszközeiket. Kulcsfontosságú elemei a BFR-projektnek a teljes és gyors újrafelhasználhatóság, a precíz automata dokkolás és az üzemanyag-utántöltés űrbéli körülmények között.

Amennyiben megvalósul, a BFR két szempontból fog hatalmas áttörést jelenteni az űrhajózás történetében. Egyfelől az emberiség történelmének legelső gyorsan és teljes egészében felhasználható, ráadásul kimondottan nagyméretű komplett űrhajózási-űrszállítmányozási rendszere lesz. Másfelől eljutási lehetőséget fog biztosítani gyakorlatilag bárhová a Naprendszer belső részében. (Itt elsősorban a Hold és a Mars felszínére kell gondolni.) Ezeken felül akár a Föld nagyvárosai közötti közlekedést is teljesen új szintre emelheti...

A BFR képes lehet utasokat vinni a Föld egyik városából egy másikba, legfeljebb egy óra leforgása alatt. (Forrás: SpaceX)

Robert Zubrin értékelése szerint a SpaceX eddigi eredményeinek tükrében minden bizonnyal valamilyen formában megvalósul majd a jelenleg BFR kódnéven futó űrhajózási és űrszállítmányozási rendszer. Azonban abban Zubrin közel sem biztos, hogy sikerül majd tartani a jelenleg 2022-re tervezett első teherszállító küldetést a Marsra, valamint a 2024-re tervezett első emberes Mars-utazást a BFR felhasználásával.

2024.nov.15.
Írta: M3physto komment

A legősibb baktérium sókristályba zárva

Amerikai tudósok újraélesztettek egy 250 millió éves baktériumot, ami a legidősebb eddig felfedezett élőlény. A baktérium több millió évvel a dinoszauruszok előtt élt, és eddig egy sókristályba zárva vészelte át az éveket, egy Új Mexikói barlangban. 

Sg.hu - A legősibb baktérium sókristályba zárva

Biológiai szempontból, ez egy nagyon fontos lelet - állítja Russel Vreeland a West Chester University mikrobiológusa. 
Több száz millió éves fossziliákat és köveket eddig is találtak, de még soha nem került elő semmi, ami betekintést nyújthatott volna az akkori életbe. 
Most legalább van egy organizmus, amit képesek vagyunk vizsgálni. - mondta Vreeland. 

Az esélyt, amivel Vreeland és társai képesek voltak visszahozni az alvó baktériumot az életbe, az adta, hogy a baktériumok spórái tulajdonképpen végtelen ideig élnek. 
"Ha valami 250 millió évet túlélt, akkor már nincs jelentősége egy következő 250 milliónak." 
A baktérium egy kicsi levegőbuborékban esett csapdába egy sókristályban. 

Képes volt lezárni magát egy védőspórába, majd miután belekerült a kőbe, a lehető legstabilabb környezet vette körül.

A tudósok vigyázva belefúrtak a kristályba, a legsterilebb körülmények között. Kivonták belőle a folyadékot, majd inkubálták amíg el nem kezdett növekedni. 
A baktérium extra hosszú élete, azt a kérdést is felveti, hogy vannak e olyan élőlények, amik képesek addig élni, amíg egyik bolygóról a másikra utaznak. 
"Ha egy kristályba zárt organizmus kilökődik egy bolygóról, mondjuk egy meteorit becsapódás miatt, akkor képes lenne, nem csak bolygók között utazni, hanem akár naprendszerek között is." 
A tudósok már megkezdték összehasonlítani a baktériumot ma élő társaival. Vreeland és társai pedig már felkészültek a még régebbi leletek vizsgálatára.

2024.okt.15.
Írta: M3physto komment

Szupernóvákba kódolt sötét energia

Egy nemzetközi projekt keretében az eddigi legnagyobb, több mint 500 szupernóva adatait tartalmazó mintán tesztelték a sötét energiával is számoló kozmológiai modellek helyességét.

Sötét energia – Wikipédia

 Az amerikai kutatók által irányított, de több ország (Svédország, Japán, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Kanada) tudományos intézeteivel közösen működtetett Supernova Cosmology Project (SCP) résztvevői arra vállalkoztak, hogy a kozmológiai szempontból fontosnak tekintett, ún. Ia típusú szupernóvák lehető legalaposabb vizsgálata révén segítsék megválaszolni az Univerzum összetételére, fejlődésére és szerkezetére vonatkozó, többnyire a mai napig nyitott kérdéseket. 
 
Az Ia típusú szupernóvák a klasszikus elképzelés szerint kettős rendszerekben lévő, a társcsillaguktól túl sok anyagot elszívó fehér törpecsillagok végzetes gravitációs összeomlására vezethetőek vissza. Mivel a jelenlegi elméletek alapján a fehér törpék kritikus tömege igen pontosan behatárolt (kb. 1,4 naptömeg), ezért ezeknek a csillagrobbanásoknak az Univerzum minden pontján közel azonos energiával kell(ene) lezajlódniuk - ez pedig elméletileg remek lehetőséget teremt a precíz kozmikus távolságmérésre, s ebbõl fakadóan további fontos kozmológiai paraméterek pontos kiszámítására. Bár a folyamatosan gyarapodó megfigyelések azt bizonyítják, hogy az Ia típusú szupernóvák mégsem teljesen egyformák (ráadásul az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani arról, hogy mégiscsak létezhetnek 1,4 naptömegnél nehezebb fehér törpék, vagy hogy más folyamatok is vezethetnek ilyen típusú csillagrobbanásokhoz), ezek az objektumok - a megfelelõ szűrések ill. adatfeldolgozási korrekciók elvégzése mellett - továbbra is az egyik legmegfelelőbb célcsoportot alkotják a kozmológiai vizsgálódások szempontjából (hozzá kell tenni, hogy elég szűk az erre alkalmas objektumok vagy jelenségek köre ...).

Az egyik legizgalmasabb kérdés Univerzumunk összetételével ill. dinamikájával kapcsolatos: vajon tényleg létezik-e a titokzatos sötét energia (melyről a jelenlegi elméletek többsége azt feltételezi, hogy a Világegyetem energiasűrűségének csaknem háromnegyedét teszi ki), s ha igen, milyen hatással van az Univerzum fejlődésére. A sötét energia rejtélye csaknem száz évvel ezelõtt kezdődött, mikor Albert Einstein - hogy az általa felírt kozmológiai egyenleteket egy időben változatlan Világegyetem is kielégítse - egy ún. kozmológiai állandóval (lambda) egészítette ki elméletét. Később ezt visszavonta (sőt, élete legnagyobb tévedésének nevezte), ám jelenleg úgy tűnik, valamilyen formában mégiscsak igaza volt. Néhány szakember a kilencvenes évek végén, éppen az Ia típusú szupernóvák vizsgálata alapján mutatott rá, hogy a Világegyetem nagy valószínűséggel egyre gyorsulva tágul, s ez az általánosan használt modellekben pont egy lambda-jellegű (a gravitációval ellentétes hatást kifejtő) tag bevezetésével vehető figyelembe.

Az utóbbi tíz évben a kutatók rengeteg munkát fektettek a sötét energiának elkeresztelt hatásmechanizmus megértésébe, de ez eddig csak részben sikerült. Ha elfogadjuk a sötét energia létét (mert léteznek ezt elvető - pl. módosított gravitációs törvénnyel számoló - elméletek is, bár ezeket jelenleg jóval kevésbé tartjuk valószínűnek), akkor a jelenlegi megfigyelések arra utalnak, hogy a Világegyetem "anyagát" (bár célszerűbb az energiasűrűség fogalmát használni) mintegy 70 százalékban ez az energiaforma teszi ki (ezt a szupernóva-adatok mellett a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás fluktuációinak, illetve a galaxisok nagyléptékû eloszlásának vizsgálatai is megerősítik). A fő cél azonban ennek az aránynak (ill. a hozzá kapcsolódó kozmológiai paramétereknek) a lehető legpontosabb meghatározása, ugyanis az Univerzum dinamikai modelljei már egészen kis eltérések hatására is jelentősen változhatnak.

Az SCP program résztvevői a napokban jelentették be, hogy az eddigi legnagyobb, 557 db Ia típusú szupernóva fénygörbéit és nagy felbontású színképeit tartalmazó adatbázisuk (Union2) segítségével határozták meg a kozmológiai paraméterek értékeit. A kutatók a kozmológiában használatos állapotegyenlet w paraméterére (melynek a sötét energia dominanciája esetében -1 körüli értéket kell adnia) -0,997-es ill. -1,035-ös értéket kaptak (attól függően, hogy sík vagy görbült téridőt vettek alapul), mindezt kb. 7-8%-os pontossággal - vagyis a kiterjedt szupernóva-mintán végzett elemzések is alátámasztani látszanak a nagy mennyiségű sötét energiával kalkuláló modellek érvényességét. Legalábbis az Univerzum kb. 6 milliárd éves koráig visszanézve, ugyanis az ennél távolabbi szupernóvák esetében a kutatócsoport tagjai már óvatosságra intenek az eredményekkel kapcsolatban. Ahhoz, hogy ezen nagyon távoli objektumok esetében is megbízható eredmények szülessenek, várhatóan további elemzésekre és még bővebb mintákra lesz szükség - ez pedig lehetőséget teremthet többek között a kozmológiai paraméterek időbeli változásának meghatározásához.

Érdekes adalék, hogy nem csak a szupernóva-kutatók segíthetik a kozmológusokat, hanem fordítva is megtörténhet. Előkészületben van egy három évre tervezett program (HETDEX), melynek során a Texasban lévő, 9,2 méteres Hobby-Eberly Távcső segítségével egy eddig példa nélküli, spektroszkópiai égboltfelmérést visznek majd véghez: az égbolt egy területén jellegzetes emissziós vonalakat kibocsátó galaxisokat keresnek majd, melyek távolságának és fizikai paramétereinek meghatározása szintén fontos szerepet játszhat a kozmológiai modellek pontosításában. A speciális felmérés a várakozások szerint több tucatnyi szupernóva felfedezését is lehetővé teheti, amiben előreláthatólag fontos szerep juthat majd a Szegedi Tudományegyetem Szupernóva-kutató Csoportjának is.

2024.sze.20.
Írta: M3physto komment

Megvan az első földméretű kőzetbolygó!

A Kepler-űrtávcső adatai alapján azonosították az első olyan kőzetbolygót, melynek mérete majdnem akkora, mint a Földé. A Kepler-78b mindössze 8,5 óra alatt kerüli meg csillagát, így bioszféra hordozására biztosan nem alkalmas.

Bár a Kepler-űrteleszkóp a nagyon pontos térbeli pozicionálást biztosító lendkerekek meghibásodása miatt a jövőben az exobolygókkal kapcsolatos feladatait már nem tudja az eddigi pontossággal ellátni, stabil működésének közel négy éve alatt összegyűlt óriási adatmennyiség feldolgozása valószínűleg még sokáig szolgáltat új eredményeket ezen a területen is. Ezek egyike a Kepler-78b jelzéssel ellátott exobolygó azonosítása, melynek mérete csak nagyon kicsivel haladja meg a Földét. Ez még nem lenne eget rengető újdonság, de ha azt is tekintetbe vesszük, hogy az összetétele is hasonló planétánkéhoz, azaz a Kepler-78b egy kőzetbolygó, akkor a helyzet már más. Sajnos a teljes boldogságra, azaz a Földdel (majdnem) minden tekintetben megegyező planéta detektálására még várnunk kell, mivel a Kepler-78b mindössze 8,5 óra alatt járja körbe csillagát, azaz nagyon közel kering hozzá, így hőmérséklete pokoli lehet, lehetetlenné téve bármilyen általunk ismert létforma létezését a felszínén.

Natalie Batalha (NASA Ames Research Center), a Kepler-projekt vezető kutatója szerint a hír jelentőségének megfelelő formában érkezett hozzá: "A Kepler-10b-nek van egy kistestvére!". Batalha vezette a Kepler-10b jelű exoplanétát azonosító kutatócsoportot, amely szintén egy kőzetbolygó, de nagyobb a Kepler-78b-nél. Az üzenet kifejezi azt a szinte gyermeki örömöt, melyet a felfedezők éreznek annak kapcsán, hogy a Kepler bolygócsaládja újabb - nem is akármilyen - taggal bővült. A lelkesedésen túl azonban a progresszióról is szól, arról, hogy a Kepler-jelölteket radiálissebesség-mérések alapján megerősítő kutatócsoportok napról-napra egyre nagyobb pontosságot érnek el, lehetővé téve ezzel az egyre kisebb tömegű bolygók detektálását. Ez pedig egy napon elvezethet a Földön kívüli élet létezésére utaló jelek azonosításához is.

A Kepler mérései alapján történt azonosítás után két független kutatócsoport is hozzálátott, hogy földi észlelésekkel is megerősítse a planéta létezését, illetve meghatározza a paramétereit. Spektroszkópiai megfigyelésekből megállapítható a bolygó tömege, a Kepler-féle fénygörbéből a mérete, a kettőből pedig egyszerű középiskolás matematikával származtatható a bolygó sűrűsége is. Az elmúlt években számos olyan planétát találtak már, melynek tömege VAGY mérete a Földéhez nagyon hasonló, azonban a Kepler-78b az első, amely esetében mindkét paramétert "jóra" tudták meghatározni: mérete bolygónkénak 1,2-szerese, tömege 1,7-szerese, így a sűrűsége pontosan akkora, mint a Földé, ez pedig azt jelenti, hogy ugyanúgy vasból és kőzetekből állhat, mint anyabolygónk! A körülbelül 400 fényév távolságban található rendszer csillaga tömegét és méretét tekintve is valamivel kisebb a Napnál.

A földi spektroszkópián alapuló megerősítést végző egyik kutatócsoport Andrew Howard (University of Hawaii) vezetésével a hawaii Keck I teleszkóp HiRES spektrográfjának adatait használta, míg a másik Francesco Pepe (University of Geneva) irányítása alatt a HARPS-North spektrográf (Roque de los Muchachos Observatory, La Palma) radiálissebesség-méréseit.

süti beállítások módosítása