A Hubble, a 230 millió fényévre lévő Hercules csillagképen örökítette meg az NGC 6052 nevű galaxist, ami valójában kettő. A fantasztikus fotón azt a pillanatot sikerült elkapni, amikor ez a két galaxis éppen összeütközik. Erről a galaxisról korábban úgy gondolták, hogy csak egy galaxisról van szó, de később kiderült, hogy valójában egy galaxispárról beszélhetünk.

A galaxist még nagyon régen, 1784-ben fedezte fel William Herschel német csillagász, akinek egyébként az Uránusz bolygót is köszönhetjük. Ő és társai a galaxis szabálytalan alakja miatt gondolták úgy, hogy egy galaxisról van szó. A NASA szakemberei elmondták, hogy a csillagok és a bolygók is túlélhetik az ütközést, mert a galaxisok nagy része üres tér. Ebből kifolyólag az is elképzelhető, hogy egy galaxissá váljanak.

A bolygó tömege a Föld háromszorosa, a Naprendszertől nyolc fényévnyi távolságra kering a Gl411 nevű csillag körül. A kutatók felfedezésükről az Astronomy and Astrophysics című szaklapban számoltak be.

Az általunk felfedezett Gl411b bolygó a Naprendszerünk közelében lévő eddig ismert harmadik legközelebbi exobolygó – nyilatkozta Rodrigo Diaz, a Buenos Aires-i Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

Közelsége és fényessége alapján a jövőbeli óriásteleszkópokkal, például az európai Rendkívül Nagy Teleszkóppal (ELT, Extremely Large Telescope) végzett vizsgálatok ideális célpontja lehet a bolygó, ezekkel megvizsgálható lesz a légköre. Az új exobolygót egy olyan projekt keretében fedezték fel, melynek során úgynevezett vörös törpéknél kerestek bolygókat. Ezeknek a kicsi, de nagyon gyakori csillagtípusoknak a tömege a Nap tömegének a fele.

A felfedezést egy olyan mérőműszer segítségével végezték, amelyet részben a Genfi Egyetem fejlesztett ki a Sophie nevű spektrográf segítségével. Ez a műszer, amely mintegy 12 éve működik, az Observatoire de Haute Provence 193 centiméteres teleszkópján helyezkedik el. Ezzel a teleszkóppal fedezte fel Michael Mayor 1995-ben az első exobolygót, vagyis Naprendszeren kívüli planétát.

Miközben a Sophie segítségével több év alatt 155 különböző időpontban végeztek nagyon pontos méréseket a Gl411 nevű csillag sebességére vonatkozóan, bizonyítani tudták a bolygó jelenlétét, és következtetni tudtak a tulajdonságaira.

Nem valószínű, hogy élet lenne a felszínén.

A Gl411b nagy valószínűség szerint 13 nap alatt kerüli meg központi csillagát. Ez alapján valószínűleg még közelebb található saját csillagához, mint a Naphoz legközelebbi bolygó, a Merkúr. Bár a Gl411 lényegesen hűvösebb, mint a Nap, a körülötte keringő exobolygón mégsem lehetséges az élet. A bolygót 3,5-szer több energia éri csillagából, mint amennyit a Föld kap a Napból. A Gl411b-n uralkodó körülmények leginkább a Vénuszéhoz hasonlítanak, nem a Földéhez.

A SpaceX alapítója újabb részleteket árult el az űripari magáncég távlati terveiről az ausztráliai Adelaide-ben tartott Nemzetközi Világűrkongresszuson.

Robert Zubrin, az emberes Mars-utazás alighanem legaktívabb és legmeghatározóbb kortárs támogatója azt a következtetést vonta le Elon Musk előadásából, hogy a SpaceX vezetője valóban komolyan gondolja azt, hogy a 2020-as években – nyilvánvalóan a NASA-val való szoros együttműködés keretében – embereket küld a Mars bolygó vörös felszínére. A YouTube-on élőben közvetített, közel háromnegyed órás előadásában Musk részletesen bemutatta a jelenleg BFR kódnéven futó projektet.

Elon Musk előadása a 68. Nemzetközi Világűrkongresszuson. (Forrás: SpaceX)

A BFR (Big F... Rocket, szépen fordítva Nagyon Nagy Rakéta) lényegében a korábban Falcon-XX és MCT kódnevekkel ellátott elképzelések legújabb verziója. Mindenekelőtt abban különbözik a tavalyi, mexikói Világűrkongresszuson elhangzott előadás alkalmával bemutatott MCT koncepciótól, hogy némileg szerényebb méretekkel és sokkal alaposabban kidolgozott megvalósíthatósági és felhasználhatósági koncepcióval rendelkezik.

A kétlépcsős űrhajórendszer első fokozata egy teljesen újrafelhasználható, 31 darab Raptor hajtóművel felszerelt, folyékony metán üzemanyagot és folyékony oxigén oxidálószert használó, 9 méter átmérőjű hordozórakéta. (A tavaly bemutatott MCT dizájnban még 42 darab Raptor és 10 méter átmérő szerepelt.) A második fokozat pedig tulajdonképpen egy összeépített második rakétalépcső és egy űrhajó, ami 4 darab vákuumbeli és 2 darab tengerszinti üzemelésre optimalizált metán–oxigén üzemű Raptor hajtóművel lesz ellátva, az első fokozathoz hasonlóan teljesen újrafelhasználhatóra építik meg. (Külön érdekesség, hogy a második fokozat nem csak hővédő pajzzsal, hanem egy pár deltaszárnnyal is fel lesz szerelve a légköri fékezéshez.) Az így kialakított teljesen újra felhasználható űrhajórendszer 150 tonna hasznos tömeget lesz képes az alacsony Föld körüli pályára állítani. Jelenleg egy teher- és egy személyszállításra alkalmas változatban gondolkodnak. Magabiztosságra vall, hogy a személyszállító változat nagyobb utastérrel fog rendelkezni megvalósulása esetén, mint egy Airbus A380-as, amely jelenleg a legnagyobb méretű utasszállító repülőgép az egész bolygón.

Az űrhajórendszer fejlesztése már elkezdődött. Mind a Raptor hajtómű, mind a nagyméretű folyékonyoxigén-tartály tesztelése előrehaladott állapotban van. A SpaceX-nek arra is készen van a stratégiája, hogyan legyenek képesek a nagyméretű űrhajórendszer sorozatgyártására. Első lépésben legyártanak annyi Dragon űrhajót, valamint Falcon-9 és Falcon Heavy hordozórakétát, amennyit csak tudnak, hogy legyen készleten bőven ezekből a részben újrafelhasználható űreszközökből. Második lépésben a SpaceX teljes gyártókapacitását átállítják a BFR sorozatgyártására. Harmadik lépésben pedig – szigorúan a BFR sikeres megvalósulása esetén – kivonják a forgalomból a Dragon űrhajókat, a Falcon-9 és Falcon Heavy hordozórakétákat. Egyszerűen fogalmazva a nagyméretű és teljesen újrafelhasználható űrhajózási és űrszállítmányozási rendszerrel váltják ki a kisebb méretű, és csak részben újrafelhasználható eszközeiket. Kulcsfontosságú elemei a BFR-projektnek a teljes és gyors újrafelhasználhatóság, a precíz automata dokkolás és az üzemanyag-utántöltés űrbéli körülmények között.

Amennyiben megvalósul, a BFR két szempontból fog hatalmas áttörést jelenteni az űrhajózás történetében. Egyfelől az emberiség történelmének legelső gyorsan és teljes egészében felhasználható, ráadásul kimondottan nagyméretű komplett űrhajózási-űrszállítmányozási rendszere lesz. Másfelől eljutási lehetőséget fog biztosítani gyakorlatilag bárhová a Naprendszer belső részében. (Itt elsősorban a Hold és a Mars felszínére kell gondolni.) Ezeken felül akár a Föld nagyvárosai közötti közlekedést is teljesen új szintre emelheti...

A BFR képes lehet utasokat vinni a Föld egyik városából egy másikba, legfeljebb egy óra leforgása alatt. (Forrás: SpaceX)

Robert Zubrin értékelése szerint a SpaceX eddigi eredményeinek tükrében minden bizonnyal valamilyen formában megvalósul majd a jelenleg BFR kódnéven futó űrhajózási és űrszállítmányozási rendszer. Azonban abban Zubrin közel sem biztos, hogy sikerül majd tartani a jelenleg 2022-re tervezett első teherszállító küldetést a Marsra, valamint a 2024-re tervezett első emberes Mars-utazást a BFR felhasználásával.

Amerikai tudósok újraélesztettek egy 250 millió éves baktériumot, ami a legidősebb eddig felfedezett élőlény. A baktérium több millió évvel a dinoszauruszok előtt élt, és eddig egy sókristályba zárva vészelte át az éveket, egy Új Mexikói barlangban. 

Biológiai szempontból, ez egy nagyon fontos lelet - állítja Russel Vreeland a West Chester University mikrobiológusa. 
Több száz millió éves fossziliákat és köveket eddig is találtak, de még soha nem került elő semmi, ami betekintést nyújthatott volna az akkori életbe. 
Most legalább van egy organizmus, amit képesek vagyunk vizsgálni. - mondta Vreeland. 

Az esélyt, amivel Vreeland és társai képesek voltak visszahozni az alvó baktériumot az életbe, az adta, hogy a baktériumok spórái tulajdonképpen végtelen ideig élnek. 
"Ha valami 250 millió évet túlélt, akkor már nincs jelentősége egy következő 250 milliónak." 
A baktérium egy kicsi levegőbuborékban esett csapdába egy sókristályban. 

Képes volt lezárni magát egy védőspórába, majd miután belekerült a kőbe, a lehető legstabilabb környezet vette körül.

A tudósok vigyázva belefúrtak a kristályba, a legsterilebb körülmények között. Kivonták belőle a folyadékot, majd inkubálták amíg el nem kezdett növekedni. 
A baktérium extra hosszú élete, azt a kérdést is felveti, hogy vannak e olyan élőlények, amik képesek addig élni, amíg egyik bolygóról a másikra utaznak. 
"Ha egy kristályba zárt organizmus kilökődik egy bolygóról, mondjuk egy meteorit becsapódás miatt, akkor képes lenne, nem csak bolygók között utazni, hanem akár naprendszerek között is." 
A tudósok már megkezdték összehasonlítani a baktériumot ma élő társaival. Vreeland és társai pedig már felkészültek a még régebbi leletek vizsgálatára.