Az Arecibo obszervatórium bejelentette, hogy korábbi észlelései között felfedezett egy igen rövid ideig tartó, fényes rádiófelvillanást, amely minden bizonnyal több milliárd fényévnyi távolságból származik.

Az FRB 121102 jelű jelenség mindössze 3 milliszekundumig tartott és később nem ismétlődött. Noha az észlelés még 2012. november 7-én történt, mégis nagy a jelentősége, mert megerősíti az ausztráliai Parkes obszervatórium féltucatnyi hasonló jellegű megfigyelését ilyen különleges rádiófelvillanások létezéséről.

Az ausztráliai Parkes 64 m-es rádióteleszkópja, az első és egészen mostanáig az egyedüli, amellyel ilyen rövid rádiófelvillanásokat detektáltak. (Kép: Shaun Amy / CSIRO)

Parkesban 2007-ben észlelték az elsőt (nem messze a Kis Magellán-felhő irányától) és 2013 júliusáig összesen hatot találtak. Mivel más rádiócsillagászati berendezések nem észleltek hasonlót, a csillagászok szkeptikusan fogadták a bejelentéseiket, és a jelenséget sokan műszaki hibának vagy földi eredetűnek tartották.

A felvillanások igazi különlegessége azonban éppen a távolságuk, amelynek meghatározását az teszi lehetővé, hogy a csillagközi valamint a galaxisok közötti ritka közeg különböző mértékben lassítja a különböző hullámhosszúságú rádióhullámokat: a hosszabb hullámhosszú sugárzás valamivel lassabban halad, és ezért később érkezik a megfigyelőhöz. Az effektus azonban általában igen kicsi, töredékmásodpercnyi, vagyis csak akkor jelentős, ha extrém nagy távolságokról van szó. Éppen ez a helyzet ezekkel a rövid felvillanásokkal, amelyeket elkezdtek „blitzár”-nak nevezni (a pulzárok analógiájára). A galaxisok közötti anyagsűrűségre vonatkozó legjobb becslések felhasználásával az első blitzár távolságára 3 milliárd fényév adódott, ami elképesztően nagy kozmikus távolság. A felvillanások rövidsége és intenzitása alapján a csillagászok kisméretű, de igen tömör égitestekre gyanakszanak (neutroncsillagok vagy fekete lyukak), amelyek ilyen flereket produkálnának. De felmerült az a gondolat is, hogy nem természetes eredetű jelenségről van szó, hanem távoli szupercivilizációk jelentkezéséről. Nagyon fontos lenne nem utólag, hanem „real time”, vagyis azonnal felfedezni egy ilyen villanást és megkeresni, hogy tartozik-e hozzá valamiféle az optikai tartományban látható égitest, például galaxis.

A 305 m-es átmérőjű Arecibo rádiótávcső Puerto Ricóban. A felvillanás detektálásáról beszámoló cikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni. (Kép: NAIC Arecibo Observatory / NSF)