A Nap 16 fényévnyi sugarú környezetében 62 csillagot találhatunk. A hozzánk legközelebb lévő csillag a Proxima Centauri 4,3 fényév távolságra van. Az égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz távolsága 8,7 fényév. A megfigyelések azt mutatják, hogy a csillagok nagy része kettős vagy többes rendszer tagjai. Ez azt jelenti, hogy ezek a csillagok egymás gravitációs terében keringenek közös tömegközéppontjuk körül. Az előbb említett mindkét csillag egy-egy kettős rendszer tagja.

A Naprendszer egy nagyon sok (kb. 10 a 11.en ) csillagból álló csillagrendszer, a Tejútrendszer (Galaktika) egyik tagja. A Tejútrendszer "oldalnézetből" két egymás felé fordított szalmakalaphoz hasonlít, "felülnézetben" pedig jól látszik spirálszerű szerkezete.

Méretei hatalmasak: átmérője kb. 100 ezer fényév, legnagyobb vastagsága 15 ezer fényév. Felépítése mai elképzeléseink szerint a következő: a Tejútrendszer geometriai középpontjában helyezkedik el a magja, egy kb.100 millió naptömegű objektum, amely erős rádiósugárzást bocsát ki. A mag a Nyilas csillagkép irányában van, de jellemző tulajdonságait nem nagyon ismerjük, mert az irányába eső sötét ködök eltakarják előlünk. A Tejútrendszer számtalan csillaga főként a spirális karokban összpontosul. Egy ilyen karban található a Naprendszer is a magtól kb. 30 ezer fényév, a szimmetriasíktól 50 fényév távolságban. A Tejútrendszer a szimmetriasíkjára merőleges tengely körül forgómozgást végez. A Nap 250 km s sebességgel haladva majdnem kör alakú pályán mozog, és 250 millió év alatt tesz meg egy kört a Tejútrendszermagja körül. A Tejútrendszer tömegének kb. 5%-át kitevő csillagközi anyag is többnyire a karokban összpontosul. A Tejútrendszert gömbszerűen körbeveszi egy kb. 150 ezer fényév átmérőjű csillagokból és csillaghalmazokból álló képződmény, a halo.

A Tejútrendszer csillagainak halvány, összemosódott képe az éggömbön is megjelenik, ezt nevezzük Tejútnak.

Az univerzum egyik legrégibb csillagát fedezhették fel ausztrál csillagászok: a csillag szinte teljes egészében az ősrobbanás által képződött anyagokból áll - közölték hétfőn.

A csillag, amely a Tejútrendszer ugyanazon részén található, mint a Naprendszerünk, a kutatók szerint akár 13,5 milliárd éves is lehet. Erre utal nagyon alacsony a fémtartalma, vagyis a fémessége.

A kutatást vezető Andrew Casey szerint korábban úgy vélték, hogy az univerzumban kialakult első csillagok ma már valószínűleg nem létezhetnek.

"A felfedezés azért jelentős, mert első alkalommal tudtuk félreérthetetlenül bizonyítani, hogy léteznek nagyon ősi, kis tömegű csillagok, amelyek a mai napig életben maradtak anélkül, hogy elpusztították volna önmagukat" - mondta Casey.

A csillagok fémessége növekszik, amikor megszületnek és megsemmisülnek, olyan ciklusokban, amelyek eredményeképpen egyre több nehézfém keletkezik bennük. A Nap például már százezer generáció óta van jelen, így mintegy 14 Jupiternek megfelelő nehézfémet tartalmaz.

Az univerzum kezdetén keletkezett csillagok teljes egészében olyan elemekből állhattak, mint a hidrogén, a hélium és kis mennyiségű lítium.

Ez azt jelenti, hogy az újonnan felfedezett csillag nagyon alacsony fémessége arra utalhat, hogy kevesebb, mint egy generációnyira lehet az univerzum kezdetétől.

Egészen az 1990-es évekig a kutatók úgy vélték, hogy csak a nagyon nagy tömegű csillagok formálódhattak az univerzum korai szakaszában, és sohasem lehet őket megfigyelni, mert nagyon gyorsan elégnek és meghalnak.

Az új információk azonban rávilágítottak arra, lehetséges, hogy kis tömegű csillagok is léteznek még 13 milliárd évvel az ősrobbanás után. Ilyenek például a vörös törpecsillagok is.

Október 20-án, szombat hajnalban indult el a BepiColombo űrszonda a Napunkhoz legközelebb keringő bolygóhoz, a Merkúrhoz. Külön öröm, hogy az Európai és a Japán Űrügynökség által közösen indított szonda fejlesztésében magyar kutatók is részt vettek.

Az űrszonda hét évig fog utazni a Merkúrhoz, miután útnak indították a Francia Guyana-i Kourou melletti ESA-támaszpontról. A mintegy négy tonna tömegű, négy részből álló űreszköz a tervek szerint bonyolult pályát követve 2025. december 5-én érkezik meg a Merkúrhoz. 

A szükséges hajtóanyag-mennyiség minimalizálása miatt tart ilyen sokáig az út: a mérnökök kilenc gravitációs hintamanővert is beleiktattak az útvonalba, amelyek újabb és újabb lendületet adnak a szondának. A manőverek a BepiColombo esetében előbb a Föld, majd kétszer a Vénusz, végül hat alkalommal a Merkúr saját gravitációs terét használják ki.

A Merkúr körüli pályára állás után a küldetés egy évig fog tartani, amelyet a tudósok reményei szerint sikerülhet meghosszabbítani még egy évvel. A Merkúr átlagtávolsága egyébként a Földtől 48 millió kilométer, így a Marsnál is jóval közelebb van hozzánk – a vörös bolygó marsközelben is nagyjából 55 millió kilométerre van.

Az űrszonda segítségével a kutatók választ keresnek arra, hogyan nézhetett ki a szoláris felhő a Naprendszer kialakulása előtt, milyen volt az összetétele, valamint milyen folyamat eredményeként alakulhatott ki a bolygórendszerünk.

Emellett szeretnék tisztázni azt is, hogy miért magasabb a Merkúr sűrűsége, mint a többi kőzetbolygóé, milyen arányban szilárd vagy folyékony a Merkúr magja, és hogy tektonikusan aktív-e a bolygó.

A Planck űrszonda mérései alapján elkészült az ősi Univerzum eddigi legpontosabb és legrészletesebb térképe, amely új információkkal szolgál majd a Világegyetem koráról, összetételéről, végső soron az eredetéről.

Elképesztő hír látott napvilágot, amit a tudósok ettek közzé nemrégiben, akik az univerzummal, annak keletkezésével, és a sötét anyaggal foglalkoznak. Állításuk nem kevesebb, mint az, hogy a világegyetem 68%-a nem is létezik.

A sötét energia rejtélyét már régóta vizsgálják, és mivel az elméleti modellek mind arra utalnak, hogy létezhet, újabban több olyan eredményre is fény derült, mely azt vetíti előre, hogy talán mégsem ez a helyzet.

Korábban a világegyetem keletkezését semmi mással nem tudták megmagyarázni, csak a sötét anyag és a sötét energia közbenjárásával, melyeket közvetetten más jelenségek is alátámasztottak, így az elméleti modellek is azt sejttették, hogy léteznek.

Azonban nemrégiben magyar kutatók és tudósok egy csoportja bizonyította a világon először azt, hogy a sötét anyag kivonható a világ keletkezésének egyenletéből. Ez azt jelenti, hogy az univerzum sötét anyag - és sötét energia - nélkül is létrejöhetett. Egy másik modell pedig azt mutatja, hogy a sötét anyagnak el kellett volna tűnnie az univerzum létrejötte utáni időkben, vagyis jelenleg sem szabad már léteznie.

Mivel a sötét anyag a mai tudományos modellek szerint az ismert univerzum 68%-át alkotja, ez a 68% gyakorlatilag nem létezik. Vagyis az univerzum több mint fele valójában nincs is! Itt az ideje tehát mindent újragondolni, amit a kozmoszról tudunk?

Igen, benne van a pakliban, ugyanis a sötét anyag kivétele az egyenletből mindent új alapokra helyez a fizikában, és a csillagászatban, de még a hétköznap tudományára is nagy hatással lehet.

A sötét anyag a világ ősrobbanás utáni tágulásához kellett a korábbi feltételezések szerint, de a világ úgy is tud tágulni, hogy ez az anyag nincsen jelen. Vagyis a világegyetem tartalmának közel 70%-a nem létezik, és soha nem is volt jelen.

A következő lépése az lesz a tudósoknak, hogy még komolyabban megvizsgálják, különböző elméleti teszteknek vessék alá a hipotézist. Az elsődleges modellezések és szimulációk alátámasztották ezt az egészet, de szükség van még arra, hogy a csillagászati eredmények, mérések is alátámasszák.

Ugyanakkor lesznek olyan anomáliák, melyek még rejtélyesebbé válnak azáltal, hogy kiderült: nincs sötét anyag.

Rejtélyes torzulások vannak a térben, egyes galaxisok, csillagok körül, és olyan hidegfoltok jelennek meg a kozmikus háttérsugárzásában, melyek aggasztóan nagy fehér foltként díszelegnek a tudomány enciklopédiájában.

Talán a kvantumfizika idővel azt is elfogja magyarázni, miért, és hogyan tűnt el a sötét anyag a kezdeti időkben, már ha volt egyáltalán, és magyarázattal fog szolgálni az univerzum ma még ismeretlen, általunk nem értett folyamataira.