út a végtelenbe

2024.ápr.20.
Írta: M3physto komment

Meglepő eredmények az Androméda-ködben

Űrtávcsöves megfigyelések alapján egy vörös csillagok gyűrűje által övezett, szokatlanul kék csillagokból álló csoportot mutattak ki az M31 százmillió naptömegnyi központi fekete lyukának közelében.

Az M31 középső régiója rengeteg idős, vörös csillagnak ad otthont, mely joggal vonja maga után a kérdést: mit keresnek ott a kék csillagok? A PHAT (Panchromatic Hubble Andromeda Treasury) felmérés - melynek célja az Andromeda-galaxis különböző csillagfajtáinak feltérképezése - keretében talált rá egy Julianne Dalcaton (University of Washington) által vezetett kutatócsoport erre a szokatlan, mintegy 8 ezer tagból álló csoportosulásra, melynek ultraibolya sugárzása rendkívül intenzív. A kék csillagok tipikusan fiatalok és forrók, ezek azonban a galaxis öreg objektumokat tartalmazó központi régiójában találhatók, ezért valószínűleg olyan elfejlődött csillagokról van szó, melyek ledobták a külső rétegeiket, felfedve így a magjukat. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy az M31 csillagkeletkezési területein található fiatal kék csillagoknál halványabbak és azoktól eltérő felszíni hőmérsékletűek.

A hónap észlelése: az Androméda-köd – MCSE

Ezek az eredmények azonban újabb problémát vetnek fel, mivel a csillagok eloszlása az M31 centrumának 2600 fényévnyi környezetében megegyezik a Chandra által a dudorban azonosított röntgenkettősök eloszlásával. Ezen rendszerekben az egyik csillag anyagot szív el a kisebb kísérőjétől, az így megszerzett gáz pedig egy ún. akkréciós korongba tömörül a "tolvaj" körül. Az anyag elveszítése felfedi a kisebb csillag belső rétegeit. Ez azonban nem lehet az oka a kék csillagok kialakulásának, hiszen más nagyobb galaxisokban eddig nem tapasztaltak hasonló jelenséget.

Az egyik lehetséges magyarázat a csillagok magjában rejlik. A magasabb héliumtartalom miatt a hélium fúziója is jelentős, ez viszont magasabb hőmérsékletet igényel, ami bentről kifelé felforrósítja az atmoszférát. Phil Rosenfield (University of Washington) azonban azt a magyarázatot favorizálja, miszerint ezen csillagok nehézelem-tartalma olyan erős csillagszeleket hoz létre, amelyek már képesek lefújni a csillagok külső burkát.

A vörös óriások olyan csillagok, melyek már majdnem teljesen felélték hidrogénkészletüket és méretük a többszörösére növekedett. Felszínük lehűl, és egyre mélyebb vörös árnyalatot vesz fel, ahogy tágul. Az energiát a hidrogén és a hélium vegyes fúziójával fedezi, ami a csillag pulzálásához és a nehezebb elemek felszínre kerüléséhez vezet. Onnan eltávolodva ezek az elemek lehűlnek és porfelhőket alkotnak. Ezek a felhők elnyelik a csillag sugárzását és ezzel együtt a fotonok impulzusát, ami a gázfelhő eltávolodásához vezet. Az így indukált csillagszél nagy mennyiségű gázt képes magával ragadni. Az Andromeda-ködben található kék csillagokról azonban több anyag szökött meg, mint egy tipikus vörös óriás esetében, ezért még többet láthatunk a csillag centrumából. Még nem egészen világos, hogy ezek a csillagok miért ilyen gazdagok fémekben, a kutatócsoport azonban már dolgozik azokon a szimulációkon, melyek eldönthetik, melyik felvetés a helytállóbb.

Eközben a Hubble elkészítette a legélesebb képet, amit valaha rögzítettek az M31 központi fekete lyukának környezetéről az optikai tartományban. Bár a fekete lyuk eseményhorizontja túl kicsi ahhoz, hogy a Hubble részleteiben vizsgálni tudja, a felvételeken jól látszódik egy kék csillagokból álló csoport a fekete lyuk körül. Ezek azonban ténylegesen fiatal (körülbelül 200 millió éves) csillagok, ellentétben a PHAT elfejlődött objektumaival. Tejútrendszerükben is található egy ilyen csoportosulás az Sgr A* körül, és valószínűleg minden spirális galaxisban is jelen vannak.

A kék csillagok körül gyűrű alakban vörös csillagok találhatók, melyeket még a HST-vel fedeztek fel 1992-ben. Akkor azt hitték, hogy az Andromeda-galaxis egy kettős magú csillagváros, ez azonban csak "optika csalódás" volt, amit a vörös csillagok lassú mozgása okozott a gyűrű legtávolabbi pontján, azt a benyomást keltve, mintha nem a gyűrűnek egy részéről, hanem egy különálló struktúráról lenne szó.

Az eredményeket részletező előadás az American Astronomical Society közgyűlésén hangzott el a texasi Austinban.

Címkék: Androméda-köd
2024.ápr.10.
Írta: M3physto komment

A NASA szerint elég oxigén lehet a Marson az élethez

A Curiositynak hála azt már eddig is tudtuk, hogy a Marsnak valamikor oxigéndús atmoszférája lehetett, de most az is kiderült, hogy bár az atmoszféra a bolygó mágneses mezejével együtt tovatűnt, azért az élet feltételei még ma is adottak lehetnek a bolygón.

Index - Tudomány - Magyar cég készítheti az első Mars-kolónia lakóegységeit  a NASA-nak

Az elmúlt időszakban számos olyan felfedezést tettek a vörös bolygóval kapcsolatban, ami erősítette azt a teóriát, hogy a Marson valamikor lehetett, vagy akár még mindig van élet: előbbire a NASA nemrég bizonyítékokat is talált, utóbbi feltételezésnek pedig az adott nagy lökést, amikor kiderült, hogy a fagyott vízen kívül a Marson folyékony víz is lehet.

A fejlemények tükrében az amerikai űrügynökség Jet Propulsion Labortoryja (JPL) elérkezettnek látta az időt, hogy összekössék a pontokat és számolgassanak egy kicsit, a számolgatás végén pedig arra jutottak, hogy a Marson lehet annyi oxigén, ami elegendő az élet feltételeihez. Abban azért nem nagyon reménykedhetünk, hogy a Mars felszíne alatt New York méretű városokat találunk hyperlooppal meg utcai hotdogossal, a kutatók a legjobb esetben is azt valószínűsítik, hogy mikroorganizmusokra, esetleg szivacsokra bukkanhatnak a bolygón.

Ez sem lesz könnyű, hiszen a NASA annyira tart tőle, hogy földi élettel szennyezi be a Marsot, hogy a marsjárókat inkább távol tartják azoktól a helyektől, ahol feltételezéseik szerint lenne esély az élet kialakulására, így elképzelhető, hogy erre a kérdésre csak azután fogunk választ kapni, hogy sikerült embert küldenünk a vörös bolygóra.

Címkék: oxigén, Mars
2024.már.28.
Írta: M3physto komment

Máshogy forognak a tornádók a Napon

Pár dologban hasonlítanak egymásra a Földön és a Napon észlelt tornádók, például ugyanúgy váratlan a felbukkanásuk, és hirtelen tűnnek el, ám itt véget is ér a történet, a legtöbb dologban ugyanis különbözik egymástól ez a két jelenség.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a Nap forgószelei többször akkorák, mint a Föld. Az összetételük is más, nyilván nem levegő és víz forog a Nap felszínén, hanem inkább szuper forró plazma.

Sőt, valójában az is kiderült, hogy amit a Napon tornádónak látunk, az nem egy masszív forgó tölcsér. A plazma a Napból kiálló horizontális mágneses vonalat követi, és egyetlen pontban van lehorgonyozva, nem megy sehová rövid élettartama során.

Címkék: plazma, tornádó, Nap
2024.már.21.
Írta: M3physto komment

Hatalmas objektum rejtőzhet Naprendszerünk külső részén

Az Arizonai Egyetem csillagászati laboratóriumának (LPL) tudósai megállapították, hogy egy egyelőre nem látható objektum rejtőzhet a Kuiper-övben, a Neptunusz mögötti kisbolygóövben, ahol többezernyi jeges aszteroida, üstökös és törpebolygó is található.

2016 januárjában egy másik kutatócsoport egy Neptunusz-méretű bolygó létét vetette fel, amely a Nap körül, messze a Plútó mögött kering – becsléseik szerint mintegy 25-ször távolabb a Naptól, mint a Plútó. Ezt a feltételezett bolygót a „kilencedik bolygóként” emlegetik – a Plútót ugyanis 2006 augusztusában lefokozták kisbolygóvá.

Az arizonai kutatók által bemutatott égitest hasonlónak tűnhet, mint a „kilencedik bolygó”, bár tömege jóval kisebb lehet – valahol a Mars és a Föld tömege között –, ám az úgynevezett bolygóméretű objektum túl közel van és túl kicsi a tömege ahhoz, hogy ugyanaz legyen.

Az LPL szakértői szerint úgy tűnik, az objektum hatással van a Kuiper-öv jeges aszteroidáinak pályáira, ugyanis azok nyújtott pályán keringenek a Nap körül. A Kuiper-öv legtávolabbi égitestjeinek pályája azonban átlagosan 8 fokkal eltér a szimmetriasíktól, ami egy olyan nagy tömegű objektum jelenlétét jelzi, amely gravitációs mezőjével meghajlítja környezetét.

Bár egyelőre egy bolygóméretű objektumot sem észleltek közvetlenül a Kuiper-övben, a kutatók optimisták. Remélik, hogy az Észak-Chilében épülő Nagy szinoptikus felmérő távcső (LSST, Large Synoptic Survey Telescope) segít majd felfedezni ezeket a rejtett világokat.

2024.már.15.
Írta: M3physto komment

Oxigéndús légköre volt a Marsnak 4 milliárd évvel ezelőtt

A Földön fellelt marsi eredetű meteoritok és a NASA Spirit szondája által a vörös bolygón megvizsgált sziklák közötti különbségek alapján a Marsnak 4 milliárd évvel ezelőtt oxigénben dús légköre lehetett.

Elképesztően részletes, interaktív Mars térképet tett közzé a NASA -  Űrkutatás - PC Fórum

A Földre hullott marsi meteritok vizsgálatából és a NASA-nak a vörös bolygó felszínén 2009-ig - ekkor szakadt meg vele a kapcsolat - tevékenykedő Spirit marsjárója által a Gusev-kráterben közvetlenül megvizsgált sziklák elemzéséből származó adatok összehasonlítása alapján a University of Oxford kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt a Marsnak oxigénben gazdag atmoszférája volt. A Bernard Wood által irányított kutatócsoportot a marsi sziklák meteoritokéhoz képesti ötszörös nikkeltartalmának rejtélye motiválta, ami kétségeket ébresztett afelől, hogy a meteoritok anyaga valóban vulkáni eredetű-e. Wood szerint eredményeik azonban azt jelzik, hogy mind a felszíni vulkanikus kőzet, mind a meteoritok anyaga a Mars belsejéből származik, a szikláké azonban oxigénben sokkal gazdagabb környezetben is megfordult. A meteoritok geológiailag fiatal, 180 millió - 1,4 milliárd éves képződmények, a Spirit viszont a Mars nagyon öreg, 3,7 milliárd éves részeit vizsgálta.

Ugyan nem zárható ki teljesen, hogy a Mars geológiai összetétele régióról régióra nagymértékben változik, a kutatók mégis inkább azt valószínűsítik, hogy a különbségek oka az ún. szubdukció, az a folyamat, amikor egyik kőzetlemez a másik alá bukik, anyagot szállítva ezzel a mélybe. Ezen elképzelés alapján a bolygó felszíne történetének nagyon korai szakaszában oxidálódott, s ez az oxigénben gazdag anyag a szubdukcióval közvetlenül a kéreg alá jutott, ahonnan a 4 milliárd évvel ezelőtti heves vulkáni tevékenység során újra a felszínre került. A meteoritok ezzel szemben sokkal fiatalabb vulkanikus kövek, melyek jóval mélyebbről származnak, így a szubdukciós "szennyezés" sokkal kevésbé volt hatással rájuk.

Wood végkövetkeztetése tehát az, hogy a Marsnak 4 milliárd évvel ezelőtt oxigéndús atmoszférája volt. Ebben a tekintetben mintegy másfél milliárd évvel előzte meg a Földet, ahol a légköri oxigén feldúsulása csak 2,5 milliárd éve következett be. A Mars jellegzetes vörös színét okozó korai oxidáció mellett az is valószínűnek tűnik, hogy a vörös bolygó nem csak "rozsdás", de meleg, nedves hely is volt, még jóval azelőtt, hogy ez Földünkön bekövetkezett volna.

Címkék: oxigén, Mars
süti beállítások módosítása