Az M31 középső régiója rengeteg idős, vörös csillagnak ad otthont, mely joggal vonja maga után a kérdést: mit keresnek ott a kék csillagok? A PHAT (Panchromatic Hubble Andromeda Treasury) felmérés - melynek célja az Andromeda-galaxis különböző csillagfajtáinak feltérképezése - keretében talált rá egy Julianne Dalcaton (University of Washington) által vezetett kutatócsoport erre a szokatlan, mintegy 8 ezer tagból álló csoportosulásra, melynek ultraibolya sugárzása rendkívül intenzív. A kék csillagok tipikusan fiatalok és forrók, ezek azonban a galaxis öreg objektumokat tartalmazó központi régiójában találhatók, ezért valószínűleg olyan elfejlődött csillagokról van szó, melyek ledobták a külső rétegeiket, felfedve így a magjukat. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy az M31 csillagkeletkezési területein található fiatal kék csillagoknál halványabbak és azoktól eltérő felszíni hőmérsékletűek.

Ezek az eredmények azonban újabb problémát vetnek fel, mivel a csillagok eloszlása az M31 centrumának 2600 fényévnyi környezetében megegyezik a Chandra által a dudorban azonosított röntgenkettősök eloszlásával. Ezen rendszerekben az egyik csillag anyagot szív el a kisebb kísérőjétől, az így megszerzett gáz pedig egy ún. akkréciós korongba tömörül a "tolvaj" körül. Az anyag elveszítése felfedi a kisebb csillag belső rétegeit. Ez azonban nem lehet az oka a kék csillagok kialakulásának, hiszen más nagyobb galaxisokban eddig nem tapasztaltak hasonló jelenséget.

Az egyik lehetséges magyarázat a csillagok magjában rejlik. A magasabb héliumtartalom miatt a hélium fúziója is jelentős, ez viszont magasabb hőmérsékletet igényel, ami bentről kifelé felforrósítja az atmoszférát. Phil Rosenfield (University of Washington) azonban azt a magyarázatot favorizálja, miszerint ezen csillagok nehézelem-tartalma olyan erős csillagszeleket hoz létre, amelyek már képesek lefújni a csillagok külső burkát.

A vörös óriások olyan csillagok, melyek már majdnem teljesen felélték hidrogénkészletüket és méretük a többszörösére növekedett. Felszínük lehűl, és egyre mélyebb vörös árnyalatot vesz fel, ahogy tágul. Az energiát a hidrogén és a hélium vegyes fúziójával fedezi, ami a csillag pulzálásához és a nehezebb elemek felszínre kerüléséhez vezet. Onnan eltávolodva ezek az elemek lehűlnek és porfelhőket alkotnak. Ezek a felhők elnyelik a csillag sugárzását és ezzel együtt a fotonok impulzusát, ami a gázfelhő eltávolodásához vezet. Az így indukált csillagszél nagy mennyiségű gázt képes magával ragadni. Az Andromeda-ködben található kék csillagokról azonban több anyag szökött meg, mint egy tipikus vörös óriás esetében, ezért még többet láthatunk a csillag centrumából. Még nem egészen világos, hogy ezek a csillagok miért ilyen gazdagok fémekben, a kutatócsoport azonban már dolgozik azokon a szimulációkon, melyek eldönthetik, melyik felvetés a helytállóbb.

Eközben a Hubble elkészítette a legélesebb képet, amit valaha rögzítettek az M31 központi fekete lyukának környezetéről az optikai tartományban. Bár a fekete lyuk eseményhorizontja túl kicsi ahhoz, hogy a Hubble részleteiben vizsgálni tudja, a felvételeken jól látszódik egy kék csillagokból álló csoport a fekete lyuk körül. Ezek azonban ténylegesen fiatal (körülbelül 200 millió éves) csillagok, ellentétben a PHAT elfejlődött objektumaival. Tejútrendszerükben is található egy ilyen csoportosulás az Sgr A* körül, és valószínűleg minden spirális galaxisban is jelen vannak.

A kék csillagok körül gyűrű alakban vörös csillagok találhatók, melyeket még a HST-vel fedeztek fel 1992-ben. Akkor azt hitték, hogy az Andromeda-galaxis egy kettős magú csillagváros, ez azonban csak "optika csalódás" volt, amit a vörös csillagok lassú mozgása okozott a gyűrű legtávolabbi pontján, azt a benyomást keltve, mintha nem a gyűrűnek egy részéről, hanem egy különálló struktúráról lenne szó.

Az eredményeket részletező előadás az American Astronomical Society közgyűlésén hangzott el a texasi Austinban.

A Földre hullott marsi meteritok vizsgálatából és a NASA-nak a vörös bolygó felszínén 2009-ig - ekkor szakadt meg vele a kapcsolat - tevékenykedő Spirit marsjárója által a Gusev-kráterben közvetlenül megvizsgált sziklák elemzéséből származó adatok összehasonlítása alapján a University of Oxford kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt a Marsnak oxigénben gazdag atmoszférája volt. A Bernard Wood által irányított kutatócsoportot a marsi sziklák meteoritokéhoz képesti ötszörös nikkeltartalmának rejtélye motiválta, ami kétségeket ébresztett afelől, hogy a meteoritok anyaga valóban vulkáni eredetű-e. Wood szerint eredményeik azonban azt jelzik, hogy mind a felszíni vulkanikus kőzet, mind a meteoritok anyaga a Mars belsejéből származik, a szikláké azonban oxigénben sokkal gazdagabb környezetben is megfordult. A meteoritok geológiailag fiatal, 180 millió - 1,4 milliárd éves képződmények, a Spirit viszont a Mars nagyon öreg, 3,7 milliárd éves részeit vizsgálta.

Ugyan nem zárható ki teljesen, hogy a Mars geológiai összetétele régióról régióra nagymértékben változik, a kutatók mégis inkább azt valószínűsítik, hogy a különbségek oka az ún. szubdukció, az a folyamat, amikor egyik kőzetlemez a másik alá bukik, anyagot szállítva ezzel a mélybe. Ezen elképzelés alapján a bolygó felszíne történetének nagyon korai szakaszában oxidálódott, s ez az oxigénben gazdag anyag a szubdukcióval közvetlenül a kéreg alá jutott, ahonnan a 4 milliárd évvel ezelőtti heves vulkáni tevékenység során újra a felszínre került. A meteoritok ezzel szemben sokkal fiatalabb vulkanikus kövek, melyek jóval mélyebbről származnak, így a szubdukciós "szennyezés" sokkal kevésbé volt hatással rájuk.

Wood végkövetkeztetése tehát az, hogy a Marsnak 4 milliárd évvel ezelőtt oxigéndús atmoszférája volt. Ebben a tekintetben mintegy másfél milliárd évvel előzte meg a Földet, ahol a légköri oxigén feldúsulása csak 2,5 milliárd éve következett be. A Mars jellegzetes vörös színét okozó korai oxidáció mellett az is valószínűnek tűnik, hogy a vörös bolygó nem csak "rozsdás", de meleg, nedves hely is volt, még jóval azelőtt, hogy ez Földünkön bekövetkezett volna.